mustár
See also: mustar and muștar
Hungarian
Etymology
A wanderword, probably via French moutarde, from Old French moustarde (“mustard”), from moust, from Latin mustum (“must, new wine”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmuʃtaːr]
- Hyphenation: mus‧tár
Noun
mustár (plural mustárok)
- mustard
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mustár | mustárok |
| accusative | mustárt | mustárokat |
| dative | mustárnak | mustároknak |
| instrumental | mustárral | mustárokkal |
| causal-final | mustárért | mustárokért |
| translative | mustárrá | mustárokká |
| terminative | mustárig | mustárokig |
| essive-formal | mustárként | mustárokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mustárban | mustárokban |
| superessive | mustáron | mustárokon |
| adessive | mustárnál | mustároknál |
| illative | mustárba | mustárokba |
| sublative | mustárra | mustárokra |
| allative | mustárhoz | mustárokhoz |
| elative | mustárból | mustárokból |
| delative | mustárról | mustárokról |
| ablative | mustártól | mustároktól |
| Possessive forms of mustár | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mustárom | mustárjaim |
| 2nd person sing. | mustárod | mustárjaid |
| 3rd person sing. | mustárja | mustárjai |
| 1st person plural | mustárunk | mustárjaink |
| 2nd person plural | mustárotok | mustárjaitok |
| 3rd person plural | mustárjuk | mustárjaik |
Derived terms
- mustárgáz
- mustársárga
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN