mulasztás
Hungarian
Etymology
mulaszt + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmulɒstaːʃ]
- Hyphenation: mu‧lasz‧tás
Noun
mulasztás (plural mulasztások)
- omission, neglect (the act of neglecting to perform an action one has an obligation to do)
- (education) absence (failure to be present where one is expected)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mulasztás | mulasztások |
| accusative | mulasztást | mulasztásokat |
| dative | mulasztásnak | mulasztásoknak |
| instrumental | mulasztással | mulasztásokkal |
| causal-final | mulasztásért | mulasztásokért |
| translative | mulasztássá | mulasztásokká |
| terminative | mulasztásig | mulasztásokig |
| essive-formal | mulasztásként | mulasztásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mulasztásban | mulasztásokban |
| superessive | mulasztáson | mulasztásokon |
| adessive | mulasztásnál | mulasztásoknál |
| illative | mulasztásba | mulasztásokba |
| sublative | mulasztásra | mulasztásokra |
| allative | mulasztáshoz | mulasztásokhoz |
| elative | mulasztásból | mulasztásokból |
| delative | mulasztásról | mulasztásokról |
| ablative | mulasztástól | mulasztásoktól |
| Possessive forms of mulasztás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mulasztásom | mulasztásaim |
| 2nd person sing. | mulasztásod | mulasztásaid |
| 3rd person sing. | mulasztása | mulasztásai |
| 1st person plural | mulasztásunk | mulasztásaink |
| 2nd person plural | mulasztásotok | mulasztásaitok |
| 3rd person plural | mulasztásuk | mulasztásaik |
Derived terms
- mulasztási
Further reading
- mulasztás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.