mondatszó

mondatszó

Hungarian

Etymology

mondat (“sentence”) +‎ szó (“word”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmondɒtsoː]
• Hyphenation: mon‧dat‧szó

Noun

mondatszó (plural mondatszók or mondatszavak)

1. (grammar) sentence substitute (a word, usually an adverb, that is used as a sentence, such as yes, no, certainly)

Usage notes

The plural with -szók is preferred in linguistic terminology, while the variant ending in the usual (though irregular) -szavak may occur in common parlance or in earlier texts. (Of course, this latter is practically the only option as a standalone, non-compound form.)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	mondatszó	mondatszók
accusative	mondatszót	mondatszókat
dative	mondatszónak	mondatszóknak
instrumental	mondatszóval	mondatszókkal
causal-final	mondatszóért	mondatszókért
translative	mondatszóvá	mondatszókká
terminative	mondatszóig	mondatszókig
essive-formal	mondatszóként	mondatszókként
essive-modal	—	—
inessive	mondatszóban	mondatszókban
superessive	mondatszón	mondatszókon
adessive	mondatszónál	mondatszóknál
illative	mondatszóba	mondatszókba
sublative	mondatszóra	mondatszókra
allative	mondatszóhoz	mondatszókhoz
elative	mondatszóból	mondatszókból
delative	mondatszóról	mondatszókról
ablative	mondatszótól	mondatszóktól

Possessive forms of mondatszó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mondatszóm	mondatszóim
2nd person sing.	mondatszód	mondatszóid
3rd person sing.	mondatszója	mondatszói
1st person plural	mondatszónk	mondatszóink
2nd person plural	mondatszótok	mondatszóitok
3rd person plural	mondatszójuk	mondatszóik

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, melléknév, névelő, névmás, névutó, módosítószó, mondatszó, segédige, számnév, viszonyszó, ^{(Category: hu:Parts of speech)}