ministrál

ministrál

Hungarian

Alternative forms

• minisztrál (rare)

Etymology

From German ministrieren (“to act as an altar server”).[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈminiʃtraːl]
• Hyphenation: mi‧nist‧rál

Verb

ministrál

1. (intransitive, Christianity) to act as an altar server

Conjugation

conjugation of ministrál

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	ministrálok	ministrálsz	ministrál	ministrálunk	ministráltok	ministrálnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	ministráltam	ministráltál	ministrált	ministráltunk	ministráltatok	ministráltak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	ministrálnék	ministrálnál	ministrálna	ministrálnánk	ministrálnátok	ministrálnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	ministráljak	ministrálj or ministráljál	ministráljon	ministráljunk	ministráljatok	ministráljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	ministrálni		ministrálnom	ministrálnod	ministrálnia	ministrálnunk	ministrálnotok	ministrálniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			ministrálás	ministráló	ministrált	―	ministrálva	ministrálhat

Related terms

• ministráns

 

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• ministrál in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.