merő

merő

See also: mero, Mero, -mero, mero-, and mérő

Hungarian

Etymology

mer +‎ -ő (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛrøː]
• Hyphenation: me‧rő

Verb

merő

1. present participle of mer

Adjective

merő (comparative merőbb, superlative legmerőbb)

1. (archaic) fixed, tight, tense, taut
2. (attributively) mere, pure, downright, complete, sheer

   Synonyms: csupa, tiszta, színtiszta, puszta, teljes, komplett (informal), nettó (informal)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	merő	merők
accusative	merőt	merőket
dative	merőnek	merőknek
instrumental	merővel	merőkkel
causal-final	merőért	merőkért
translative	merővé	merőkké
terminative	merőig	merőkig
essive-formal	merőként	merőkként
essive-modal	—	—
inessive	merőben	merőkben
superessive	merőn	merőkön
adessive	merőnél	merőknél
illative	merőbe	merőkbe
sublative	merőre	merőkre
allative	merőhöz	merőkhöz
elative	merőből	merőkből
delative	merőről	merőkről
ablative	merőtől	merőktől
non-attributive possessive - singular	merőé	merőké
non-attributive possessive - plural	merőéi	merőkéi

Derived terms

• merőn, merően

Adverb

merő (not comparable)

1. downright, completely, utterly, purely, merely

   Synonyms: teljesen, tisztán, csupán, pusztán, csak, csakis, kizárólag, egyedül

Further reading

• (present participle of mer ’to dare’): merő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• (present participle of mer ’to ladle’): merő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
• (adjective or adverb): merő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.