menik

menik

Hungarian

Etymology

First attested in 1508.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛnik]
• Hyphenation: me‧nik

Verb

menik

1. (intransitive, obsolete) to flee

   Synonym: menekül

Conjugation

conjugation of menik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	menek	mensz	menik	menünk	mentek	mennek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	mentem	mentél	ment	mentünk	mentetek	mentek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	mennék	mennél	menne	mennénk	mennétek	mennének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	menjek	menj or menjél	menjen	menjünk	menjetek	menjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	menni		mennem	menned	mennie	mennünk	mennetek	menniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			menés	menő	ment	―	menve	menhet

Derived terms

• menedék
• menekedik → menekít, menekül, (menekedés ~) menekvés
• ment → mentegető(d)zik, mentes, mentő, mentség

 

References

1. menik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• megmenik in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (’A Dictionary of the Hungarian Language’). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.

---

Volapük

Etymology

From men +‎ -ik.

Pronunciation

• IPA^(key): [meˈnik]

Adjective

menik

1. human, of or relating to a human being, human beings

Declension

Declension of menik

preceding noun		positive				comparative				superlative
		menik				menikum				menikün
separated		singular		plural		singular		plural		singular		plural
nominative		menik		meniks		menikum		menikums		menikün		meniküns
genitive		menika		menikas		menikuma		menikumas		meniküna		menikünas
dative		menike		menikes		menikume		menikumes		meniküne		menikünes
accusative		meniki		menikis		menikumi		menikumis		meniküni		menikünis
predicative		meniku		menikus		menikumu		menikumus		menikünu		menikünus
vocative		o menik!		o meniks!		o menikum!		o menikums!		o menikün!		o meniküns!

Derived terms

Derived terms

• himenik
• himeniko
• jimenik
• jimeniko
• meniko
• menikön

Related terms

Related terms

• himen
• jimen
• men
• menäl
• menälik
• menäliko
• menät
• menätik
• menätikön
• menätükön
• menil
• meniliko
• menilo
• meno
• menükön

See also

• man
• manef
• manik
• manil
• vom
• vomef
• vomik
• vomil