megtilt

megtilt

Hungarian

Etymology

meg- +‎ tilt

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛktilt]
• Hyphenation: meg‧tilt
• Rhymes: -ilt

Verb

megtilt

1. (transitive) to forbid, to disallow (someone: -nak/-nek)

Conjugation

conjugation of megtilt

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megtiltok	megtiltasz	megtilt	megtiltunk	megtiltotok	megtiltanak
		Def.	megtiltom	megtiltod	megtiltja	megtiltjuk	megtiltjátok	megtiltják
		2nd-p. o.	megtiltalak	―
	Past	Indef.	megtiltottam	megtiltottál	megtiltott	megtiltottunk	megtiltottatok	megtiltottak
		Def.	megtiltottam	megtiltottad	megtiltotta	megtiltottuk	megtiltottátok	megtiltották
		2nd-p. o.	megtiltottalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megtiltanék	megtiltanál	megtiltana	megtiltanánk	megtiltanátok	megtiltanának
		Def.	megtiltanám	megtiltanád	megtiltaná	megtiltanánk (or megtiltanók)	megtiltanátok	megtiltanák
		2nd-p. o.	megtiltanálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megtiltsak	megtilts or megtiltsál	megtiltson	megtiltsunk	megtiltsatok	megtiltsanak
		Def.	megtiltsam	megtiltsd or megtiltsad	megtiltsa	megtiltsuk	megtiltsátok	megtiltsák
		2nd-p. o.	megtiltsalak	―
Infinitive	megtiltani		megtiltanom	megtiltanod	megtiltania	megtiltanunk	megtiltanotok	megtiltaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megtiltás	megtiltó	megtiltott	megtiltandó	megtiltva	megtilthat

Derived terms

• megtiltás

 

Related terms

• tilalom
• tilos

 

Further reading

• megtilt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN