megszakítás
Hungarian
Etymology
megszakít (“to interrupt”) + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛksɒkiːtaːʃ]
- Hyphenation: meg‧sza‧kí‧tás
Noun
megszakítás (plural megszakítások)
- interruption (the act of interrupting a process)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | megszakítás | megszakítások |
| accusative | megszakítást | megszakításokat |
| dative | megszakításnak | megszakításoknak |
| instrumental | megszakítással | megszakításokkal |
| causal-final | megszakításért | megszakításokért |
| translative | megszakítássá | megszakításokká |
| terminative | megszakításig | megszakításokig |
| essive-formal | megszakításként | megszakításokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megszakításban | megszakításokban |
| superessive | megszakításon | megszakításokon |
| adessive | megszakításnál | megszakításoknál |
| illative | megszakításba | megszakításokba |
| sublative | megszakításra | megszakításokra |
| allative | megszakításhoz | megszakításokhoz |
| elative | megszakításból | megszakításokból |
| delative | megszakításról | megszakításokról |
| ablative | megszakítástól | megszakításoktól |
| non-attributive possessive - singular | megszakításé | megszakításoké |
| non-attributive possessive - plural | megszakításéi | megszakításokéi |
| Possessive forms of megszakítás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | megszakításom | megszakításaim |
| 2nd person sing. | megszakításod | megszakításaid |
| 3rd person sing. | megszakítása | megszakításai |
| 1st person plural | megszakításunk | megszakításaink |
| 2nd person plural | megszakításotok | megszakításaitok |
| 3rd person plural | megszakításuk | megszakításaik |
Derived terms
- terhességmegszakítás
Further reading
- megszakítás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.