megpróbáltatás

megpróbáltatás

Hungarian

Etymology

From megpróbáltat (“to make someone to try something”) +‎ -ás (“noun-forming suffix”), from megpróbál (“to try”) +‎ -tat (“verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkproːbaːltɒtaːʃ]
• Hyphenation: meg‧pró‧bál‧ta‧tás

Noun

megpróbáltatás (plural megpróbáltatások)

1. trial, ordeal, tribulation, hardship, affliction (a painful or trying experience)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megpróbáltatás	megpróbáltatások
accusative	megpróbáltatást	megpróbáltatásokat
dative	megpróbáltatásnak	megpróbáltatásoknak
instrumental	megpróbáltatással	megpróbáltatásokkal
causal-final	megpróbáltatásért	megpróbáltatásokért
translative	megpróbáltatássá	megpróbáltatásokká
terminative	megpróbáltatásig	megpróbáltatásokig
essive-formal	megpróbáltatásként	megpróbáltatásokként
essive-modal	—	—
inessive	megpróbáltatásban	megpróbáltatásokban
superessive	megpróbáltatáson	megpróbáltatásokon
adessive	megpróbáltatásnál	megpróbáltatásoknál
illative	megpróbáltatásba	megpróbáltatásokba
sublative	megpróbáltatásra	megpróbáltatásokra
allative	megpróbáltatáshoz	megpróbáltatásokhoz
elative	megpróbáltatásból	megpróbáltatásokból
delative	megpróbáltatásról	megpróbáltatásokról
ablative	megpróbáltatástól	megpróbáltatásoktól

Possessive forms of megpróbáltatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megpróbáltatásom	megpróbáltatásaim
2nd person sing.	megpróbáltatásod	megpróbáltatásaid
3rd person sing.	megpróbáltatása	megpróbáltatásai
1st person plural	megpróbáltatásunk	megpróbáltatásaink
2nd person plural	megpróbáltatásotok	megpróbáltatásaitok
3rd person plural	megpróbáltatásuk	megpróbáltatásaik

Synonyms

• csapás
• próbatétel
• viszontagság

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. ISBN 978 963 7094 71 2