megmond

Hungarian

meg- +‎ mond

megmond

(transitive) to tell, to say something (to someone -nak/-nek)
Imperfective: mond
Ezt nehéz megmondani. ― It's hard to tell.
Mondd meg nekik az igazat. ― Tell them the truth.
(transitive, childish) to tell on (a person), to tattle
Synonyms: (of children) árulkodik, beárul, beköp
Megmondalak anyukámnak! ― I will tell on you to my mum!

conjugation of megmond

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	megmondok	megmondasz	megmond	megmondunk	megmondotok or megmondtok	megmondanak
		Def.	megmondom	megmondod	megmondja	megmondjuk	megmondjátok	megmondják
		2nd-p. o.	megmondalak	―
	Past	Indef.	megmondtam	megmondtál	megmondott	megmondtunk	megmondtatok	megmondtak
		Def.	megmondtam	megmondtad	megmondta	megmondtuk	megmondtátok	megmondták
		2nd-p. o.	megmondtalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	megmondanék	megmondanál	megmondana	megmondanánk	megmondanátok	megmondanának
		Def.	megmondanám	megmondanád	megmondaná	megmondanánk (or megmondanók)	megmondanátok	megmondanák
		2nd-p. o.	megmondanálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	megmondjak	megmondj or megmondjál	megmondjon	megmondjunk	megmondjatok	megmondjanak
		Def.	megmondjam	megmondd or megmondjad	megmondja	megmondjuk	megmondjátok	megmondják
		2nd-p. o.	megmondjalak	―
Infinitive	megmondani		megmondanom	megmondanod	megmondania	megmondanunk	megmondanotok	megmondaniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			megmondás	megmondó	megmondott	megmondandó	megmondva	megmondhat