megkövet

megkövet

Hungarian

Etymology

meg- +‎ követ

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkːøvɛt]
• Hyphenation: meg‧kö‧vet
• Rhymes: -ɛt

Verb

megkövet

1. (transitive, literary) to solemnly ask for forgiveness
2. (transitive, archaic) to make amends (to somebody -t/-ot/-at/-et/-öt)

Conjugation

conjugation of megkövet

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkövetek	megkövetsz	megkövet	megkövetünk	megkövettek	megkövetnek
		Def.	megkövetem	megköveted	megköveti	megkövetjük	megkövetitek	megkövetik
		2nd-p. o.	megkövetlek	―
	Past	Indef.	megkövettem	megkövettél	megkövetett	megkövettünk	megkövettetek	megkövettek
		Def.	megkövettem	megkövetted	megkövette	megkövettük	megkövettétek	megkövették
		2nd-p. o.	megkövettelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megkövetnék	megkövetnél	megkövetne	megkövetnénk	megkövetnétek	megkövetnének
		Def.	megkövetném	megkövetnéd	megkövetné	megkövetnénk (or megkövetnők)	megkövetnétek	megkövetnék
		2nd-p. o.	megkövetnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkövessek	megkövess or megkövessél	megkövessen	megkövessünk	megkövessetek	megkövessenek
		Def.	megkövessem	megkövesd or megkövessed	megkövesse	megkövessük	megkövessétek	megkövessék
		2nd-p. o.	megkövesselek	―
Infinitive	megkövetni		megkövetnem	megkövetned	megkövetnie	megkövetnünk	megkövetnetek	megkövetniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megkövetés	megkövető	megkövetett	megkövetendő	megkövetve	megkövethet

Further reading

• megkövet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN