megkér

megkér

Hungarian

Etymology

meg- +‎ kér

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkːeːr]
• Hyphenation: meg‧kér
• Rhymes: -eːr

Verb

megkér

1. (transitive) to ask, to make a request, to ask someone to do something (-ra/-re)

   Megkérem, hogy távozzon. ― I'd like to ask you to leave.

   Szeretném megkérni valamire. ― I'd like to ask you to do something.

Conjugation

conjugation of megkér

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkérek	megkérsz	megkér	megkérünk	megkértek	megkérnek
		Def.	megkérem	megkéred	megkéri	megkérjük	megkéritek	megkérik
		2nd-p. o.	megkérlek	―
	Past	Indef.	megkértem	megkértél	megkért	megkértünk	megkértetek	megkértek
		Def.	megkértem	megkérted	megkérte	megkértük	megkértétek	megkérték
		2nd-p. o.	megkértelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megkérnék	megkérnél	megkérne	megkérnénk	megkérnétek	megkérnének
		Def.	megkérném	megkérnéd	megkérné	megkérnénk (or megkérnők)	megkérnétek	megkérnék
		2nd-p. o.	megkérnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megkérjek	megkérj or megkérjél	megkérjen	megkérjünk	megkérjetek	megkérjenek
		Def.	megkérjem	megkérd or megkérjed	megkérje	megkérjük	megkérjétek	megkérjék
		2nd-p. o.	megkérjelek	―
Infinitive	megkérni		megkérnem	megkérned	megkérnie	megkérnünk	megkérnetek	megkérniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megkérés	megkérő	megkért	megkérendő	megkérve	megkérhet

Derived terms

• megkérés

 

Expressions

• megkéri a kezét

 

Further reading

• megkér in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN