megkoronázás
Hungarian
Etymology
megkoronáz (“to crown”) + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛkːoronaːzaːʃ]
- Hyphenation: meg‧ko‧ro‧ná‧zás
- Rhymes: -aːʃ
Noun
megkoronázás
- coronation (the act of crowning a sovereign)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | megkoronázás | megkoronázások |
| accusative | megkoronázást | megkoronázásokat |
| dative | megkoronázásnak | megkoronázásoknak |
| instrumental | megkoronázással | megkoronázásokkal |
| causal-final | megkoronázásért | megkoronázásokért |
| translative | megkoronázássá | megkoronázásokká |
| terminative | megkoronázásig | megkoronázásokig |
| essive-formal | megkoronázásként | megkoronázásokként |
| essive-modal | megkoronázásul | — |
| inessive | megkoronázásban | megkoronázásokban |
| superessive | megkoronázáson | megkoronázásokon |
| adessive | megkoronázásnál | megkoronázásoknál |
| illative | megkoronázásba | megkoronázásokba |
| sublative | megkoronázásra | megkoronázásokra |
| allative | megkoronázáshoz | megkoronázásokhoz |
| elative | megkoronázásból | megkoronázásokból |
| delative | megkoronázásról | megkoronázásokról |
| ablative | megkoronázástól | megkoronázásoktól |
| non-attributive possessive - singular | megkoronázásé | megkoronázásoké |
| non-attributive possessive - plural | megkoronázáséi | megkoronázásokéi |
| Possessive forms of megkoronázás | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | megkoronázásom | megkoronázásaim |
| 2nd person sing. | megkoronázásod | megkoronázásaid |
| 3rd person sing. | megkoronázása | megkoronázásai |
| 1st person plural | megkoronázásunk | megkoronázásaink |
| 2nd person plural | megkoronázásotok | megkoronázásaitok |
| 3rd person plural | megkoronázásuk | megkoronázásaik |