meghallgatás

meghallgatás

Hungarian

Etymology

meghallgat +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkhɒlɡɒtaːʃ]
• Hyphenation: meg‧hall‧ga‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

meghallgatás (plural meghallgatások)

1. verbal noun of meghallgat: listening, hearing (the act by which someone or something is listened to)
2. (of a request or prayer) granting, fulfilment
3. hearing (a proceeding at which discussions are heard)
4. audition (a performance, by an aspiring performer, to demonstrate suitability or talent)
5. interview (a formal meeting, in person, for the assessment of a candidate or applicant)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	meghallgatás	meghallgatások
accusative	meghallgatást	meghallgatásokat
dative	meghallgatásnak	meghallgatásoknak
instrumental	meghallgatással	meghallgatásokkal
causal-final	meghallgatásért	meghallgatásokért
translative	meghallgatássá	meghallgatásokká
terminative	meghallgatásig	meghallgatásokig
essive-formal	meghallgatásként	meghallgatásokként
essive-modal	—	—
inessive	meghallgatásban	meghallgatásokban
superessive	meghallgatáson	meghallgatásokon
adessive	meghallgatásnál	meghallgatásoknál
illative	meghallgatásba	meghallgatásokba
sublative	meghallgatásra	meghallgatásokra
allative	meghallgatáshoz	meghallgatásokhoz
elative	meghallgatásból	meghallgatásokból
delative	meghallgatásról	meghallgatásokról
ablative	meghallgatástól	meghallgatásoktól
non-attributive possessive - singular	meghallgatásé	meghallgatásoké
non-attributive possessive - plural	meghallgatáséi	meghallgatásokéi

Possessive forms of meghallgatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	meghallgatásom	meghallgatásaim
2nd person sing.	meghallgatásod	meghallgatásaid
3rd person sing.	meghallgatása	meghallgatásai
1st person plural	meghallgatásunk	meghallgatásaink
2nd person plural	meghallgatásotok	meghallgatásaitok
3rd person plural	meghallgatásuk	meghallgatásaik