megfelel

megfelel

Hungarian

Etymology

meg- +‎ felel

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkfɛlɛl]
• Hyphenation: meg‧fe‧lel
• Rhymes: -ɛl

Verb

megfelel

1. (intransitive) to measure up, to suit (used with -nak/-nek)
2. (intransitive) to correspond to (used with -nak/-nek)

Conjugation

conjugation of megfelel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megfelelek	megfelelsz	megfelel	megfelelünk	megfeleltek	megfelelnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megfeleltem	megfeleltél	megfelelt	megfeleltünk	megfeleltetek	megfeleltek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megfelelnék	megfelelnél	megfelelne	megfelelnénk	megfelelnétek	megfelelnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megfeleljek	megfelelj or megfeleljél	megfeleljen	megfeleljünk	megfeleljetek	megfeleljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	megfelelni		megfelelnem	megfelelned	megfelelnie	megfelelnünk	megfelelnetek	megfelelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megfelelés	megfelelő	megfelelt	―	megfelelve	megfelelhet

Derived terms

• megfelelés
• megfelelő

 

Further reading

• megfelel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN