megdöbben

megdöbben

Hungarian

Etymology

meg- +‎ döbben

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡdøbːɛn]
• Hyphenation: meg‧döb‧ben
• Rhymes: -ɛn

Verb

megdöbben

1. (intransitive, with -n/-on/-en/-ön or -ra/-re or -tól/-től) to be appalled, be taken aback (to feel shocked, surprised, dismayed)

   Nagyon megdöbbent a hírre. ― S/he was shocked by the news.

   Nagyon megdöbbent a hír hallatán. ― S/he was shocked hearing the news.

   Nagyon megdöbbent a hírtől. ― S/he was shocked of the news.

Conjugation

conjugation of megdöbben

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megdöbbenek	megdöbbensz	megdöbben	megdöbbenünk	megdöbbentek	megdöbbennek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megdöbbentem	megdöbbentél	megdöbbent	megdöbbentünk	megdöbbentetek	megdöbbentek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megdöbbennék	megdöbbennél	megdöbbenne	megdöbbennénk	megdöbbennétek	megdöbbennének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megdöbbenjek	megdöbbenj or megdöbbenjél	megdöbbenjen	megdöbbenjünk	megdöbbenjetek	megdöbbenjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	megdöbbenni		megdöbbennem	megdöbbenned	megdöbbennie	megdöbbennünk	megdöbbennetek	megdöbbenniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megdöbbenés	megdöbbenő	megdöbbent	―	megdöbbenve	megdöbbenhet

Further reading

• megdöbben in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN