megbízatású
Hungarian
Etymology
megbízatás + -ú (adjective-forming suffix indicating possession of a quality)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡbiːzɒtaːʃuː]
- Hyphenation: meg‧bí‧za‧tá‧sú
Adjective
megbízatású (not comparable)
- of a named commission, mandate, charge, or assignment
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | megbízatású | megbízatásúak |
| accusative | megbízatásút | megbízatásúakat |
| dative | megbízatásúnak | megbízatásúaknak |
| instrumental | megbízatásúval | megbízatásúakkal |
| causal-final | megbízatásúért | megbízatásúakért |
| translative | megbízatásúvá | megbízatásúakká |
| terminative | megbízatásúig | megbízatásúakig |
| essive-formal | megbízatásúként | megbízatásúakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megbízatásúban | megbízatásúakban |
| superessive | megbízatásún | megbízatásúakon |
| adessive | megbízatásúnál | megbízatásúaknál |
| illative | megbízatásúba | megbízatásúakba |
| sublative | megbízatásúra | megbízatásúakra |
| allative | megbízatásúhoz | megbízatásúakhoz |
| elative | megbízatásúból | megbízatásúakból |
| delative | megbízatásúról | megbízatásúakról |
| ablative | megbízatásútól | megbízatásúaktól |
| non-attributive possessive - singular | megbízatásúé | megbízatásúaké |
| non-attributive possessive - plural | megbízatásúéi | megbízatásúakéi |