megbukik

megbukik

Hungarian

Etymology

meg- +‎ bukik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡbukik]
• Hyphenation: meg‧bu‧kik
• Rhymes: -ukik

Verb

megbukik

1. (intransitive, education, with -ból/-ből) to fail (to receive a non-passing grade in academic pursuits)

   Tavaly megbuktam angolból. ― I failed English last year.

2. (intransitive, of a government) to be overthrown
3. (intransitive, of an idea) to fail, fall through
4. (intransitive, of a movie, play, book, song etc.) to flop (to fail completely; not to be successful at all)

Conjugation

conjugation of megbukik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megbukom or megbukok	megbuksz	megbukik	megbukunk	megbuktok	megbuknak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megbuktam	megbuktál	megbukott	megbuktunk	megbuktatok	megbuktak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megbuknék	megbuknál	megbukna	megbuknánk	megbuknátok	megbuknának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megbukjak  or megbukjam	megbukj or megbukjál	megbukjon or megbukjék	megbukjunk	megbukjatok	megbukjanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	megbukni		megbuknom	megbuknod	megbuknia	megbuknunk	megbuknotok	megbukniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megbukás	megbukó	megbukott	―	megbukva	megbukhat

Derived terms

• megbuktat

 

Further reading

• megbukik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN