maradék

maradék

Hungarian

Etymology

marad +‎ -ék

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒrɒdeːk]
• Hyphenation: ma‧ra‧dék

Noun

maradék (plural maradékok)

1. leftover, remnant, remains, residue, remainder (that remains, that is still there)
2. (mathematics) remainder
3. (archaic) offspring, descendant
   • 1836, A’ kijelentett vallásnak rövid históriája, chapter 2, page 4–5:

     Ezen Kain megharagudván, megölte testvérjét Ábelt, […] Az ő maradékai között nevezetesek: Hánók, Irád, Menhujáel,^[sic] Methusáel, és Lámek.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	maradék	maradékok
accusative	maradékot	maradékokat
dative	maradéknak	maradékoknak
instrumental	maradékkal	maradékokkal
causal-final	maradékért	maradékokért
translative	maradékká	maradékokká
terminative	maradékig	maradékokig
essive-formal	maradékként	maradékokként
essive-modal	—	—
inessive	maradékban	maradékokban
superessive	maradékon	maradékokon
adessive	maradéknál	maradékoknál
illative	maradékba	maradékokba
sublative	maradékra	maradékokra
allative	maradékhoz	maradékokhoz
elative	maradékból	maradékokból
delative	maradékról	maradékokról
ablative	maradéktól	maradékoktól

Possessive forms of maradék
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	maradékom	maradékaim
2nd person sing.	maradékod	maradékaid
3rd person sing.	maradéka	maradékai
1st person plural	maradékunk	maradékaink
2nd person plural	maradékotok	maradékaitok
3rd person plural	maradékuk	maradékaik

Derived terms

• maradéktalan