maharadzsa

Hungarian

Etymology

From English maharaja, from Hindi महाराजा (mahārāja), from Sanskrit महाराजा (mahārājā, “great king”), from महा- (mahā-),combining form of महत् (mahat, “great”) + राजन् (rājan, “king”).

Pronunciation

IPA^(key): [ˈmɒhɒrɒd͡ʒːɒ]
Hyphenation: ma‧ha‧ra‧dzsa

Noun

maharadzsa (plural maharadzsák)

maharaja

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	maharadzsa	maharadzsák
accusative	maharadzsát	maharadzsákat
dative	maharadzsának	maharadzsáknak
instrumental	maharadzsával	maharadzsákkal
causal-final	maharadzsáért	maharadzsákért
translative	maharadzsává	maharadzsákká
terminative	maharadzsáig	maharadzsákig
essive-formal	maharadzsaként	maharadzsákként
essive-modal	—	—
inessive	maharadzsában	maharadzsákban
superessive	maharadzsán	maharadzsákon
adessive	maharadzsánál	maharadzsáknál
illative	maharadzsába	maharadzsákba
sublative	maharadzsára	maharadzsákra
allative	maharadzsához	maharadzsákhoz
elative	maharadzsából	maharadzsákból
delative	maharadzsáról	maharadzsákról
ablative	maharadzsától	maharadzsáktól

Possessive forms of maharadzsa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	maharadzsám	maharadzsáim
2nd person sing.	maharadzsád	maharadzsáid
3rd person sing.	maharadzsája	maharadzsái
1st person plural	maharadzsánk	maharadzsáink
2nd person plural	maharadzsátok	maharadzsáitok
3rd person plural	maharadzsájuk	maharadzsáik

Related terms

rádzsa