légió

légió

Hungarian

Alternative forms

• legio (archaic)

Etymology

Borrowed from Latin legio.[1] With -ió ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈleːɡijoː]
• Hyphenation: lé‧gió
• Rhymes: -joː

Noun

légió (plural légiók)

1. (military, Ancient Rome) legion (the major unit or division of the Roman army)
2. (military) legion (a major military unit, usually of foreign volunteers)
3. (figuratively) legion, multitude (a great number)

   Synonyms: tömeg, sokaság, sokadalom

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	légió	légiók
accusative	légiót	légiókat
dative	légiónak	légióknak
instrumental	légióval	légiókkal
causal-final	légióért	légiókért
translative	légióvá	légiókká
terminative	légióig	légiókig
essive-formal	légióként	légiókként
essive-modal	—	—
inessive	légióban	légiókban
superessive	légión	légiókon
adessive	légiónál	légióknál
illative	légióba	légiókba
sublative	légióra	légiókra
allative	légióhoz	légiókhoz
elative	légióból	légiókból
delative	légióról	légiókról
ablative	légiótól	légióktól
non-attributive possessive - singular	légióé	légióké
non-attributive possessive - plural	légióéi	légiókéi

Possessive forms of légió
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	légióm	légióim
2nd person sing.	légiód	légióid
3rd person sing.	légiója	légiói
1st person plural	légiónk	légióink
2nd person plural	légiótok	légióitok
3rd person plural	légiójuk	légióik

Derived terms

• légiónyi
• légiós

 

Compound words

• idegenlégió

 

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• légió in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN