lobbanékony

lobbanékony

Hungarian

Etymology

From lobban (“to flare up”) +‎ -ékony (adjective-forming suffix denoting ability or tendency). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlobːɒneːkoɲ]
• Hyphenation: lob‧ba‧né‧kony

Adjective

lobbanékony (comparative lobbanékonyabb, superlative leglobbanékonyabb)

1. inflammable, flammable (easily set on fire)

   Synonym: gyúlékony

2. explosive, quick-tempered, inflammable, hotheaded, hot-tempered (easily excited; set off by the slightest excuse; easily enraged or inflamed)

   Synonyms: indulatos, heves, robbanékony, ingerlékeny, szangvinikus

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	lobbanékony	lobbanékonyak
accusative	lobbanékonyat	lobbanékonyakat
dative	lobbanékonynak	lobbanékonyaknak
instrumental	lobbanékonnyal	lobbanékonyakkal
causal-final	lobbanékonyért	lobbanékonyakért
translative	lobbanékonnyá	lobbanékonyakká
terminative	lobbanékonyig	lobbanékonyakig
essive-formal	lobbanékonyként	lobbanékonyakként
essive-modal	—	—
inessive	lobbanékonyban	lobbanékonyakban
superessive	lobbanékonyon	lobbanékonyakon
adessive	lobbanékonynál	lobbanékonyaknál
illative	lobbanékonyba	lobbanékonyakba
sublative	lobbanékonyra	lobbanékonyakra
allative	lobbanékonyhoz	lobbanékonyakhoz
elative	lobbanékonyból	lobbanékonyakból
delative	lobbanékonyról	lobbanékonyakról
ablative	lobbanékonytól	lobbanékonyaktól

Derived terms

• lobbanékonyan
• lobbanékonyság

References

• Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN