legel

legel

Hungarian

legel (what the cows are doing in the picture)

Etymology

From an unattested stem of unknown origin + -el.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛɡɛl]
• Hyphenation: le‧gel

Verb

legel

1. (transitive, intransitive) to graze, to browse
   • 1863, János Arany, Buda halála, canto 6:

     Értek vala éjszakára / Kur vizének a partjára; / Folyóvíznek partja mellett / Paripájok jól legelhet.

Conjugation

conjugation of legel

Infinitive			legelni
Past participle			legelt
Present participle			legelő
Future participle			legelendő
Adverbial participle			legelve
Potential			legelhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	legelek	legelsz	legel	legelünk	legeltek	legelnek
		Definite	legelem én téged/titeket legellek	legeled	legeli	legeljük	legelitek	legelik
	Past	Indefinite	legeltem	legeltél	legelt	legeltünk	legeltetek	legeltek
		Definite	legeltem én téged/titeket legeltelek	legelted	legelte	legeltük	legeltétek	legelték
Conditional mood	Present	Indefinite	legelnék	legelnél	legelne	legelnénk	legelnétek	legelnének
		Definite	legelném én téged/titeket legelnélek	legelnéd	legelné	legelnénk	legelnétek	legelnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	legeljek	legelj or legeljél	legeljen	legeljünk	legeljetek	legeljenek
		Definite	legeljem én téged/titeket legeljelek	legeld or legeljed	legelje	legeljük	legeljétek	legeljék
Conjugated infinitive			legelnem	legelned	legelnie	legelnünk	legelnetek	legelniük

Derived terms

• legelés
• legelészik
• legelő
• legeltet

(With verbal prefixes):

• fellegel
• lelegel

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN