különír

különír

Hungarian

Etymology

külön- (“separately”) +‎ ír (“to write”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkyløniːr]
• Hyphenation: kü‧lön‧ír
• Rhymes: -iːr

Verb

különír

1. (transitive, orthography) to write as separate words

Conjugation

conjugation of különír

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	különírok	különírsz	különír	különírunk	különírtok	különírnak
		Def.	különírom	különírod	különírja	különírjuk	különírjátok	különírják
		2nd-p. o.	különírlak	―
	Past	Indef.	különírtam	különírtál	különírt	különírtunk	különírtatok	különírtak
		Def.	különírtam	különírtad	különírta	különírtuk	különírtátok	különírták
		2nd-p. o.	különírtalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	különírnék	különírnál	különírna	különírnánk	különírnátok	különírnának
		Def.	különírnám	különírnád	különírná	különírnánk (or különírnók)	különírnátok	különírnák
		2nd-p. o.	különírnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	különírjak	különírj or különírjál	különírjon	különírjunk	különírjatok	különírjanak
		Def.	különírjam	különírd or különírjad	különírja	különírjuk	különírjátok	különírják
		2nd-p. o.	különírjalak	―
Infinitive	különírni		különírnom	különírnod	különírnia	különírnunk	különírnotok	különírniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			különírás	különíró	különírt	különírandó	különírva	különírhat

Coordinate terms

• egybeír
• kötőjellel ír

Derived terms

• különírás

Further reading

• különír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN