közöny

Hungarian

Etymology

Back-formation from közönség (“generality, an everyday thing”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. Its original meaning was the adjective általános (“general”). The modern noun sense was influenced by the archaic noun közömb (“indifference”).[1][2]

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkøzøɲ]
Hyphenation: kö‧zöny

Noun

közöny (plural közönyök)

indifference, apathy, ennui, disinterest, unconcern

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	közöny	közönyök
accusative	közönyt	közönyöket
dative	közönynek	közönyöknek
instrumental	közönnyel	közönyökkel
causal-final	közönyért	közönyökért
translative	közönnyé	közönyökké
terminative	közönyig	közönyökig
essive-formal	közönyként	közönyökként
essive-modal	—	—
inessive	közönyben	közönyökben
superessive	közönyön	közönyökön
adessive	közönynél	közönyöknél
illative	közönybe	közönyökbe
sublative	közönyre	közönyökre
allative	közönyhöz	közönyökhöz
elative	közönyből	közönyökből
delative	közönyről	közönyökről
ablative	közönytől	közönyöktől
non-attributive possessive - singular	közönyé	közönyöké
non-attributive possessive - plural	közönyéi	közönyökéi

Possessive forms of közöny
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	közönyöm	közönyeim
2nd person sing.	közönyöd	közönyeid
3rd person sing.	közönye	közönyei
1st person plural	közönyünk	közönyeink
2nd person plural	közönyötök	közönyeitek
3rd person plural	közönyük	közönyeik

Derived terms

közönyös

References

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
közöny in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN