község
Hungarian
Etymology
köz + -ség
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøʃːeːɡ]
- Hyphenation: köz‧ség
Noun
község (plural községek)
- village, municipality (an administrative division having powers of self-government or jurisdiction with a population of at least 300)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | község | községek |
| accusative | községet | községeket |
| dative | községnek | községeknek |
| instrumental | községgel | községekkel |
| causal-final | községért | községekért |
| translative | községgé | községekké |
| terminative | községig | községekig |
| essive-formal | községként | községekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | községben | községekben |
| superessive | községen | községeken |
| adessive | községnél | községeknél |
| illative | községbe | községekbe |
| sublative | községre | községekre |
| allative | községhez | községekhez |
| elative | községből | községekből |
| delative | községről | községekről |
| ablative | községtől | községektől |
| Possessive forms of község | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | községem | községeim |
| 2nd person sing. | községed | községeid |
| 3rd person sing. | községe | községei |
| 1st person plural | községünk | községeink |
| 2nd person plural | községetek | községeitek |
| 3rd person plural | községük | községeik |
Derived terms
- községi
- közért