kötőjel
Hungarian
Etymology
kötő + jel
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøtøːjɛl]
- Hyphenation: kö‧tő‧jel
Noun
kötőjel (plural kötőjelek)
- hyphen
- Synonyms: diviz (typography), választójel (linguistics), elválasztójel
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kötőjel | kötőjelek |
| accusative | kötőjelet | kötőjeleket |
| dative | kötőjelnek | kötőjeleknek |
| instrumental | kötőjellel | kötőjelekkel |
| causal-final | kötőjelért | kötőjelekért |
| translative | kötőjellé | kötőjelekké |
| terminative | kötőjelig | kötőjelekig |
| essive-formal | kötőjelként | kötőjelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kötőjelben | kötőjelekben |
| superessive | kötőjelen | kötőjeleken |
| adessive | kötőjelnél | kötőjeleknél |
| illative | kötőjelbe | kötőjelekbe |
| sublative | kötőjelre | kötőjelekre |
| allative | kötőjelhez | kötőjelekhez |
| elative | kötőjelből | kötőjelekből |
| delative | kötőjelről | kötőjelekről |
| ablative | kötőjeltől | kötőjelektől |
| Possessive forms of kötőjel | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kötőjelem | kötőjeleim |
| 2nd person sing. | kötőjeled | kötőjeleid |
| 3rd person sing. | kötőjele | kötőjelei |
| 1st person plural | kötőjelünk | kötőjeleink |
| 2nd person plural | kötőjeletek | kötőjeleitek |
| 3rd person plural | kötőjelük | kötőjeleik |
Derived terms
- nagykötőjel
Coordinate terms
- nagykötőjel
- gondolatjel
- párbeszédjel