körgyűrű

körgyűrű

Hungarian

körgyűrű

Etymology

kör (“circle”) +‎ gyűrű (“ring”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkørɟyːryː]
• Hyphenation: kör‧gyű‧rű
• Rhymes: -ryː

Noun

körgyűrű (plural körgyűrűk)

1. (geometry) annulus (a ring-shaped object, a region bounded by two concentric circles)
2. ring road, beltway

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	körgyűrű	körgyűrűk
accusative	körgyűrűt	körgyűrűket
dative	körgyűrűnek	körgyűrűknek
instrumental	körgyűrűvel	körgyűrűkkel
causal-final	körgyűrűért	körgyűrűkért
translative	körgyűrűvé	körgyűrűkké
terminative	körgyűrűig	körgyűrűkig
essive-formal	körgyűrűként	körgyűrűkként
essive-modal	—	—
inessive	körgyűrűben	körgyűrűkben
superessive	körgyűrűn	körgyűrűkön
adessive	körgyűrűnél	körgyűrűknél
illative	körgyűrűbe	körgyűrűkbe
sublative	körgyűrűre	körgyűrűkre
allative	körgyűrűhöz	körgyűrűkhöz
elative	körgyűrűből	körgyűrűkből
delative	körgyűrűről	körgyűrűkről
ablative	körgyűrűtől	körgyűrűktől
non-attributive possessive - singular	körgyűrűé	körgyűrűké
non-attributive possessive - plural	körgyűrűéi	körgyűrűkéi

Possessive forms of körgyűrű
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	körgyűrűm	körgyűrűim
2nd person sing.	körgyűrűd	körgyűrűid
3rd person sing.	körgyűrűje	körgyűrűi
1st person plural	körgyűrűnk	körgyűrűink
2nd person plural	körgyűrűtök	körgyűrűitek
3rd person plural	körgyűrűjük	körgyűrűik