könnyű
See also: konnyū
Hungarian
Etymology
From Proto-Ugric *kȣ̈nɜ (“light”) + -ű (“diminutive suffix”).[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøɲːyː]
Audio (file) - Hyphenation: köny‧nyű
Adjective
könnyű (comparative könnyebb, superlative legkönnyebb)
- easy (task)
- light (weight)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | könnyű | könnyűek |
| accusative | könnyűt | könnyűeket |
| dative | könnyűnek | könnyűeknek |
| instrumental | könnyűvel | könnyűekkel |
| causal-final | könnyűért | könnyűekért |
| translative | könnyűvé | könnyűekké |
| terminative | könnyűig | könnyűekig |
| essive-formal | könnyűként | könnyűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | könnyűben | könnyűekben |
| superessive | könnyűn | könnyűeken |
| adessive | könnyűnél | könnyűeknél |
| illative | könnyűbe | könnyűekbe |
| sublative | könnyűre | könnyűekre |
| allative | könnyűhöz | könnyűekhez |
| elative | könnyűből | könnyűekből |
| delative | könnyűről | könnyűekről |
| ablative | könnyűtől | könnyűektől |
Antonyms
- nehéz
Derived terms
- könnyed
- könnyen
- könnyít
- könnyűség
(Compound words):
- könnyűzene
- pehelykönnyű
(Expressions):
- könnyű célpont
- könnyű, mint a pehely
References
- Entry #1790 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN