könnyít

könnyít

Hungarian

Etymology

könnyű (“easy; light”) +‎ -ít (verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøɲːiːt]
• Hyphenation: köny‧nyít

Verb

könnyít

1. (transitive, of burden, weight) to lighten, unburden (something: -n/-on/-en/-ön)

   könnyít a lelkén ― to unburden one's soul

2. (transitive, of pain, difficulty) to ease, alleviate, lessen

Conjugation

conjugation of könnyít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	könnyítek	könnyítesz	könnyít	könnyítünk	könnyítetek	könnyítenek
		Def.	könnyítem	könnyíted	könnyíti	könnyítjük	könnyítitek	könnyítik
		2nd-p. o.	könnyítelek	―
	Past	Indef.	könnyítettem	könnyítettél	könnyített	könnyítettünk	könnyítettetek	könnyítettek
		Def.	könnyítettem	könnyítetted	könnyítette	könnyítettük	könnyítettétek	könnyítették
		2nd-p. o.	könnyítettelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	könnyítenék	könnyítenél	könnyítene	könnyítenénk	könnyítenétek	könnyítenének
		Def.	könnyíteném	könnyítenéd	könnyítené	könnyítenénk (or könnyítenők)	könnyítenétek	könnyítenék
		2nd-p. o.	könnyítenélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	könnyítsek	könnyíts or könnyítsél	könnyítsen	könnyítsünk	könnyítsetek	könnyítsenek
		Def.	könnyítsem	könnyítsd or könnyítsed	könnyítse	könnyítsük	könnyítsétek	könnyítsék
		2nd-p. o.	könnyítselek	―
Infinitive	könnyíteni		könnyítenem	könnyítened	könnyítenie	könnyítenünk	könnyítenetek	könnyíteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			könnyítés	könnyítő	könnyített	könnyítendő	könnyítve	könnyíthet

Derived terms

• könnyítés
• könnyítget
• könnyíthető
• könnyíttet

 

(With verbal prefixes):

• megkönnyít

Further reading

• könnyít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN