kölcsönösség
Hungarian
Etymology
kölcsönös (“mutual”) + -ség (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ ˈkølt͡ʃønøʃːeːɡ]
- Hyphenation: köl‧csö‧nös‧ség
- Rhymes: -eːɡ
Noun
kölcsönösség
- reciprocity, mutuality (the characteristic of being reciprocal, e.g. of a relationship between people)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kölcsönösség | — |
| accusative | kölcsönösséget | — |
| dative | kölcsönösségnek | — |
| instrumental | kölcsönösséggel | — |
| causal-final | kölcsönösségért | — |
| translative | kölcsönösséggé | — |
| terminative | kölcsönösségig | — |
| essive-formal | kölcsönösségként | — |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kölcsönösségben | — |
| superessive | kölcsönösségen | — |
| adessive | kölcsönösségnél | — |
| illative | kölcsönösségbe | — |
| sublative | kölcsönösségre | — |
| allative | kölcsönösséghez | — |
| elative | kölcsönösségből | — |
| delative | kölcsönösségről | — |
| ablative | kölcsönösségtől | — |
| non-attributive possessive - singular | kölcsönösségé | — |
| non-attributive possessive - plural | kölcsönösségéi | — |
| Possessive forms of kölcsönösség | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kölcsönösségem | — |
| 2nd person sing. | kölcsönösséged | — |
| 3rd person sing. | kölcsönössége | — |
| 1st person plural | kölcsönösségünk | — |
| 2nd person plural | kölcsönösségetek | — |
| 3rd person plural | kölcsönösségük | — |
Derived terms
- kölcsönösségi
Further reading
- kölcsönösség in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.