kételkedik

kételkedik

Hungarian

Etymology

From kétel (“to be doubtful about something”) +‎ -kedik (verb-forming suffix), from két (“two”) +‎ -el (verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːtɛlkɛdik]
• Hyphenation: ké‧tel‧ke‧dik
• Rhymes: -ɛdik

Verb

kételkedik

1. (intransitive) to doubt (to be skeptical, about something of someone -ban/-ben)

   Kételkedsz a terv sikerében? ― Do you doubt the success of the plan?

Conjugation

conjugation of kételkedik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kételkedem or kételkedek	kételkedsz	kételkedik	kételkedünk	kételkedtek	kételkednek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	kételkedtem	kételkedtél	kételkedett	kételkedtünk	kételkedtetek	kételkedtek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kételkednék	kételkednél	kételkedne	kételkednénk	kételkednétek	kételkednének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kételkedjek  or kételkedjem	kételkedj or kételkedjél	kételkedjen or kételkedjék	kételkedjünk	kételkedjetek	kételkedjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	kételkedni		kételkednem	kételkedned	kételkednie	kételkednünk	kételkednetek	kételkedniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			kételkedés	kételkedő	kételkedett	―	kételkedve	kételkedhet

Derived terms

• kételkedés

References

1. kétel in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

• kételkedik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN