késel

késel

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːʃɛl]
• Hyphenation: ké‧sel

Etymology 1

From the kés- stem of késik +‎ -el (personal suffix).

Verb

késel

1. second-person singular indicative present indefinite of késik

Etymology 2

kés (“knife”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Verb

késel

1. (usually transitive) to knife, to stab someone or occasionally something

   Synonyms: szúr, szurkál, döf, vág, megvág, vagdal

Conjugation

conjugation of késel

Infinitive			késelni
Past participle			késelt
Present participle			késelő
Future participle			késelendő
Adverbial participle			késelve
Potential			késelhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	késelek	késelsz	késel	késelünk	késeltek	késelnek
		Definite	késelem én téged/titeket késellek	késeled	késeli	késeljük	késelitek	késelik
	Past	Indefinite	késeltem	késeltél	késelt	késeltünk	késeltetek	késeltek
		Definite	késeltem én téged/titeket késeltelek	késelted	késelte	késeltük	késeltétek	késelték
Conditional mood	Present	Indefinite	késelnék	késelnél	késelne	késelnénk	késelnétek	késelnének
		Definite	késelném én téged/titeket késelnélek	késelnéd	késelné	késelnénk	késelnétek	késelnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	késeljek	késelj or késeljél	késeljen	késeljünk	késeljetek	késeljenek
		Definite	késeljem én téged/titeket késeljelek	késeld or késeljed	késelje	késeljük	késeljétek	késeljék
Conjugated infinitive			késelnem	késelned	késelnie	késelnünk	késelnetek	késelniük

Derived terms

• késelés

(With verbal prefixes):

• megkésel

Further reading

• késel in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.