kényszer
Hungarian
Etymology
Back-formation from kényszerít, kényszeredik, kényszerül. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkeːɲsɛr]
- Hyphenation: kény‧szer
Noun
kényszer (plural kényszerek)
- compulsion, force, pressure
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kényszer | kényszerek |
| accusative | kényszert | kényszereket |
| dative | kényszernek | kényszereknek |
| instrumental | kényszerrel | kényszerekkel |
| causal-final | kényszerért | kényszerekért |
| translative | kényszerré | kényszerekké |
| terminative | kényszerig | kényszerekig |
| essive-formal | kényszerként | kényszerekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kényszerben | kényszerekben |
| superessive | kényszeren | kényszereken |
| adessive | kényszernél | kényszereknél |
| illative | kényszerbe | kényszerekbe |
| sublative | kényszerre | kényszerekre |
| allative | kényszerhez | kényszerekhez |
| elative | kényszerből | kényszerekből |
| delative | kényszerről | kényszerekről |
| ablative | kényszertől | kényszerektől |
| Possessive forms of kényszer | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kényszerem | kényszereim |
| 2nd person sing. | kényszered | kényszereid |
| 3rd person sing. | kényszere | kényszerei |
| 1st person plural | kényszerünk | kényszereink |
| 2nd person plural | kényszeretek | kényszereitek |
| 3rd person plural | kényszerük | kényszereik |
Derived terms
- kényszerű
(Compound words):
- kényszerzubbony
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN