káró

káró

See also: karo, karó, and Karo

Hungarian

Etymology

From German Karo, from French carreau.[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːroː]
• Hyphenation: ká‧ró
• Rhymes: -roː

Noun

káró (plural kárók)

1. (card games) diamonds (one of the four suits of playing cards, marked with the symbol ♦)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	káró	kárók
accusative	kárót	kárókat
dative	kárónak	káróknak
instrumental	káróval	kárókkal
causal-final	káróért	kárókért
translative	káróvá	kárókká
terminative	káróig	kárókig
essive-formal	káróként	kárókként
essive-modal	—	—
inessive	káróban	kárókban
superessive	kárón	kárókon
adessive	kárónál	káróknál
illative	káróba	kárókba
sublative	káróra	kárókra
allative	káróhoz	kárókhoz
elative	káróból	kárókból
delative	káróról	kárókról
ablative	kárótól	káróktól
non-attributive possessive - singular	káróé	káróké
non-attributive possessive - plural	káróéi	kárókéi

Possessive forms of káró
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	káróm	káróim
2nd person sing.	káród	káróid
3rd person sing.	kárója	kárói
1st person plural	kárónk	káróink
2nd person plural	kárótok	káróitok
3rd person plural	kárójuk	káróik

Coordinate terms

Suits in Hungarian · színek (see also: játékkártyák) (layout · text)
kőr	káró	pikk	treff

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• káró in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN