kártalanít

kártalanít

Hungarian

Etymology

kártalan +‎ -ít, from kár +‎ -talan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːrtɒlɒniːt]
• Hyphenation: kár‧ta‧la‧nít

Verb

kártalanít

1. (transitive) to compensate (to pay someone in exchange for work done or some other consideration)

Conjugation

conjugation of kártalanít

Infinitive			kártalanítani
Past participle			kártalanított
Present participle			kártalanító
Future participle			kártalanítandó
Adverbial participle			kártalanítva
Potential			kártalaníthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kártalanítok	kártalanítasz	kártalanít	kártalanítunk	kártalanítotok	kártalanítanak
		Definite	kártalanítom én téged/titeket kártalanítalak	kártalanítod	kártalanítja	kártalanítjuk	kártalanítjátok	kártalanítják
	Past	Indefinite	kártalanítottam	kártalanítottál	kártalanított	kártalanítottunk	kártalanítottatok	kártalanítottak
		Definite	kártalanítottam én téged/titeket kártalanítottalak	kártalanítottad	kártalanította	kártalanítottuk	kártalanítottátok	kártalanították
Conditional mood	Present	Indefinite	kártalanítanék	kártalanítanál	kártalanítana	kártalanítanánk	kártalanítanátok	kártalanítanának
		Definite	kártalanítanám én téged/titeket kártalanítanálak	kártalanítanád	kártalanítaná	kártalanítanánk	kártalanítanátok	kártalanítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kártalanítsak	kártalaníts or kártalanítsál	kártalanítson	kártalanítsunk	kártalanítsatok	kártalanítsanak
		Definite	kártalanítsam én téged/titeket kártalanítsalak	kártalanítsd or kártalanítsad	kártalanítsa	kártalanítsuk	kártalanítsátok	kártalanítsák
Conjugated infinitive			kártalanítanom	kártalanítanod	kártalanítania	kártalanítanunk	kártalanítanotok	kártalanítaniuk