kurzus
Hungarian
Etymology
From Latin cursus (“running”), from currō (“I run”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkurzuʃ]
- Hyphenation: kur‧zus
Noun
kurzus (plural kurzusok)
- (education) course (a learning program, as in a school)
- Synonym: tanfolyam
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kurzus | kurzusok |
| accusative | kurzust | kurzusokat |
| dative | kurzusnak | kurzusoknak |
| instrumental | kurzussal | kurzusokkal |
| causal-final | kurzusért | kurzusokért |
| translative | kurzussá | kurzusokká |
| terminative | kurzusig | kurzusokig |
| essive-formal | kurzusként | kurzusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kurzusban | kurzusokban |
| superessive | kurzuson | kurzusokon |
| adessive | kurzusnál | kurzusoknál |
| illative | kurzusba | kurzusokba |
| sublative | kurzusra | kurzusokra |
| allative | kurzushoz | kurzusokhoz |
| elative | kurzusból | kurzusokból |
| delative | kurzusról | kurzusokról |
| ablative | kurzustól | kurzusoktól |
| Possessive forms of kurzus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kurzusom | kurzusaim |
| 2nd person sing. | kurzusod | kurzusaid |
| 3rd person sing. | kurzusa | kurzusai |
| 1st person plural | kurzusunk | kurzusaink |
| 2nd person plural | kurzusotok | kurzusaitok |
| 3rd person plural | kurzusuk | kurzusaik |
Derived terms
- nyelvkurzus
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN