kuc-kuc
Hungarian
FWOTD – 29 June 2018
Etymology
An onomatopoeia, a sound of coughing.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkut͡skut͡s]
- Hyphenation: kuc-‧kuc
- Rhymes: -ut͡s
Interjection
kuc-kuc
- (childish) An adult's response to a young child's coughing.
- (humorous, informal) An adult's response to another adult's coughing.
- 1902, Kálmán Mikszáth, A sipsirica:
- Druzsba úr elérzékenyült, jóságos szürke szemei fölött rezegni kezdtek a pillák, minden vér a fejébe tódult, valami megdicsőülésszerű édes érzés lankasztotta el, szólni is akart, de sajátságos görcsös köhögési roham jött rá, mire akaratlan kapkodással belefogódzott az abroszba és lerántotta az abrosszal együtt a tányért is, mely csörömpölve tört össze a kavicsokon.
– Kuc, kuc – nevetett Jahodovska. – No, maga szeles, összetörte a tányéromat!
- Druzsba úr elérzékenyült, jóságos szürke szemei fölött rezegni kezdtek a pillák, minden vér a fejébe tódult, valami megdicsőülésszerű édes érzés lankasztotta el, szólni is akart, de sajátságos görcsös köhögési roham jött rá, mire akaratlan kapkodással belefogódzott az abroszba és lerántotta az abrosszal együtt a tányért is, mely csörömpölve tört össze a kavicsokon.
- 1902, Kálmán Mikszáth, A sipsirica:
Further reading
- kuc-kuc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN