kotkodácsol

kotkodácsol

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -ol (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkotkodaːt͡ʃol]
• Hyphenation: kot‧ko‧dá‧csol

Verb

kotkodácsol

1. (intransitive) to cluck (of a hen, to make its characteristic sound, especially when brooding, or calling her chicks)

Conjugation

conjugation of kotkodácsol

Infinitive			kotkodácsolni
Past participle			kotkodácsolt
Present participle			kotkodácsoló
Future participle			-
Adverbial participle			kotkodácsolva
Potential			kotkodácsolhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kotkodácsolok	kotkodácsolsz	kotkodácsol	kotkodácsolunk	kotkodácsoltok	kotkodácsolnak
		Definite	intransitive verb, definite forms are not used
	Past	Indefinite	kotkodácsoltam	kotkodácsoltál	kotkodácsolt	kotkodácsoltunk	kotkodácsoltatok	kotkodácsoltak
		Definite	-
Conditional mood	Present	Indefinite	kotkodácsolnék	kotkodácsolnál	kotkodácsolna	kotkodácsolnánk	kotkodácsolnátok	kotkodácsolnának
		Definite	-
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kotkodácsoljak	kotkodácsolj or kotkodácsoljál	kotkodácsoljon	kotkodácsoljunk	kotkodácsoljatok	kotkodácsoljanak
		Definite	-
Conjugated infinitive			kotkodácsolnom	kotkodácsolnod	kotkodácsolnia	kotkodácsolnunk	kotkodácsolnotok	kotkodácsolniuk

Derived terms

• kotkodácsolás

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN