korhol

korhol

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian koriti, Russian корить (koritʹ).[1][2]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkorɦol]
• Hyphenation: kor‧hol

Verb

korhol

1. (transitive, literary) to scold, rebuke (to criticize at length but with good intentions, with the purpose of correcting)

   Synonyms: dorgál, pirongat, szid, fedd, ró

Conjugation

conjugation of korhol

Infinitive			korholni
Past participle			korholt
Present participle			korholó
Future participle			korholandó
Adverbial participle			korholva
Potential			korholhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	korholok	korholsz	korhol	korholunk	korholtok	korholnak
		Definite	korholom én téged/titeket korhollak	korholod	korholja	korholjuk	korholjátok	korholják
	Past	Indefinite	korholtam	korholtál	korholt	korholtunk	korholtatok	korholtak
		Definite	korholtam én téged/titeket korholtalak	korholtad	korholta	korholtuk	korholtátok	korholták
Conditional mood	Present	Indefinite	korholnék	korholnál	korholna	korholnánk	korholnátok	korholnának
		Definite	korholnám én téged/titeket korholnálak	korholnád	korholná	korholnánk	korholnátok	korholnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	korholjak	korholj or korholjál	korholjon	korholjunk	korholjatok	korholjanak
		Definite	korholjam én téged/titeket korholjalak	korhold or korholjad	korholja	korholjuk	korholjátok	korholják
Conjugated infinitive			korholnom	korholnod	korholnia	korholnunk	korholnotok	korholniuk

Derived terms

• korholás

References

1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN