konzulátus
Hungarian
Etymology
From Latin consulatus.[1] With -átus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkonzulaːtuʃ]
- Hyphenation: kon‧zu‧lá‧tus
Noun
konzulátus (plural konzulátusok)
- consulate
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | konzulátus | konzulátusok |
| accusative | konzulátust | konzulátusokat |
| dative | konzulátusnak | konzulátusoknak |
| instrumental | konzulátussal | konzulátusokkal |
| causal-final | konzulátusért | konzulátusokért |
| translative | konzulátussá | konzulátusokká |
| terminative | konzulátusig | konzulátusokig |
| essive-formal | konzulátusként | konzulátusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | konzulátusban | konzulátusokban |
| superessive | konzulátuson | konzulátusokon |
| adessive | konzulátusnál | konzulátusoknál |
| illative | konzulátusba | konzulátusokba |
| sublative | konzulátusra | konzulátusokra |
| allative | konzulátushoz | konzulátusokhoz |
| elative | konzulátusból | konzulátusokból |
| delative | konzulátusról | konzulátusokról |
| ablative | konzulátustól | konzulátusoktól |
| Possessive forms of konzulátus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | konzulátusom | konzulátusaim |
| 2nd person sing. | konzulátusod | konzulátusaid |
| 3rd person sing. | konzulátusa | konzulátusai |
| 1st person plural | konzulátusunk | konzulátusaink |
| 2nd person plural | konzulátusotok | konzulátusaitok |
| 3rd person plural | konzulátusuk | konzulátusaik |
Derived terms
- konzulátusi
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- konzulátus in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.