konyha

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language, perhaps from Serbo-Croatian or Slovene kuhinja[1], from Old High German chuhhina, from Proto-West Germanic *kukinā, from Late Latin cocīna, from earlier coquīna.

Pronunciation

IPA^(key): [ˈkoɲɦɒ]
Hyphenation: kony‧ha
Rhymes: -hɒ

Noun

konyha (plural konyhák)

kitchen
cuisine
Synonym: konyhaművészet

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	konyha	konyhák
accusative	konyhát	konyhákat
dative	konyhának	konyháknak
instrumental	konyhával	konyhákkal
causal-final	konyháért	konyhákért
translative	konyhává	konyhákká
terminative	konyháig	konyhákig
essive-formal	konyhaként	konyhákként
essive-modal	—	—
inessive	konyhában	konyhákban
superessive	konyhán	konyhákon
adessive	konyhánál	konyháknál
illative	konyhába	konyhákba
sublative	konyhára	konyhákra
allative	konyhához	konyhákhoz
elative	konyhából	konyhákból
delative	konyháról	konyhákról
ablative	konyhától	konyháktól
non-attributive possessive - singular	konyháé	konyháké
non-attributive possessive - plural	konyháéi	konyhákéi

Possessive forms of konyha
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konyhám	konyháim
2nd person sing.	konyhád	konyháid
3rd person sing.	konyhája	konyhái
1st person plural	konyhánk	konyháink
2nd person plural	konyhátok	konyháitok
3rd person plural	konyhájuk	konyháik

Derived terms

Compound words

konyhakert
konyhamalac
konyhaművészet
konyharuha
konyhaszék
vegykonyha

References

konyha in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)