kombinál

kombinál

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkombinaːl]
• Hyphenation: kom‧bi‧nál

Etymology 1

From Late Latin combinare, combinatum.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Verb

kombinál

1. (transitive) to combine

Conjugation

conjugation of kombinál

Infinitive			kombinálni
Past participle			kombinált
Present participle			kombináló
Future participle			kombinálandó
Adverbial participle			kombinálva
Potential			kombinálhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kombinálok	kombinálsz	kombinál	kombinálunk	kombináltok	kombinálnak
		Definite	kombinálom én téged/titeket kombinállak	kombinálod	kombinálja	kombináljuk	kombináljátok	kombinálják
	Past	Indefinite	kombináltam	kombináltál	kombinált	kombináltunk	kombináltatok	kombináltak
		Definite	kombináltam én téged/titeket kombináltalak	kombináltad	kombinálta	kombináltuk	kombináltátok	kombinálták
Conditional mood	Present	Indefinite	kombinálnék	kombinálnál	kombinálna	kombinálnánk	kombinálnátok	kombinálnának
		Definite	kombinálnám én téged/titeket kombinálnálak	kombinálnád	kombinálná	kombinálnánk	kombinálnátok	kombinálnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kombináljak	kombinálj or kombináljál	kombináljon	kombináljunk	kombináljatok	kombináljanak
		Definite	kombináljam én téged/titeket kombináljalak	kombináld or kombináljad	kombinálja	kombináljuk	kombináljátok	kombinálják
Conjugated infinitive			kombinálnom	kombinálnod	kombinálnia	kombinálnunk	kombinálnotok	kombinálniuk

Etymology 2

kombi +‎ -nál

Noun

kombinál

1. adessive singular of kombi

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN