kombináció
Hungarian
Etymology
From scientific Latin combinatio.[1] With -áció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkombinaːt͡siʲoː]
- Hyphenation: kom‧bi‧ná‧ció
Noun
kombináció (plural kombinációk)
- (combinatorics) combination
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kombináció | kombinációk |
| accusative | kombinációt | kombinációkat |
| dative | kombinációnak | kombinációknak |
| instrumental | kombinációval | kombinációkkal |
| causal-final | kombinációért | kombinációkért |
| translative | kombinációvá | kombinációkká |
| terminative | kombinációig | kombinációkig |
| essive-formal | kombinációként | kombinációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kombinációban | kombinációkban |
| superessive | kombináción | kombinációkon |
| adessive | kombinációnál | kombinációknál |
| illative | kombinációba | kombinációkba |
| sublative | kombinációra | kombinációkra |
| allative | kombinációhoz | kombinációkhoz |
| elative | kombinációból | kombinációkból |
| delative | kombinációról | kombinációkról |
| ablative | kombinációtól | kombinációktól |
| Possessive forms of kombináció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kombinációm | kombinációim |
| 2nd person sing. | kombinációd | kombinációid |
| 3rd person sing. | kombinációja | kombinációi |
| 1st person plural | kombinációnk | kombinációink |
| 2nd person plural | kombinációtok | kombinációitok |
| 3rd person plural | kombinációjuk | kombinációik |
Derived terms
- kombinációs
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN