koholmány
Hungarian
Etymology
kohol + -mány[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkoholmaːɲ]
- Hyphenation: ko‧hol‧mány
Noun
koholmány (plural koholmányok)
- fabrication, falsehood, forgery, fiction (a false statement, especially an intentional one)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | koholmány | koholmányok |
| accusative | koholmányt | koholmányokat |
| dative | koholmánynak | koholmányoknak |
| instrumental | koholmánnyal | koholmányokkal |
| causal-final | koholmányért | koholmányokért |
| translative | koholmánnyá | koholmányokká |
| terminative | koholmányig | koholmányokig |
| essive-formal | koholmányként | koholmányokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | koholmányban | koholmányokban |
| superessive | koholmányon | koholmányokon |
| adessive | koholmánynál | koholmányoknál |
| illative | koholmányba | koholmányokba |
| sublative | koholmányra | koholmányokra |
| allative | koholmányhoz | koholmányokhoz |
| elative | koholmányból | koholmányokból |
| delative | koholmányról | koholmányokról |
| ablative | koholmánytól | koholmányoktól |
| Possessive forms of koholmány | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | koholmányom | koholmányaim |
| 2nd person sing. | koholmányod | koholmányaid |
| 3rd person sing. | koholmánya | koholmányai |
| 1st person plural | koholmányunk | koholmányaink |
| 2nd person plural | koholmányotok | koholmányaitok |
| 3rd person plural | koholmányuk | koholmányaik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN