kiír

kiír

See also: kiir

Hungarian

Etymology

ki- +‎ ír

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiiːr]
• Hyphenation: ki‧ír
• Rhymes: -iːr

Verb

kiír

1. (transitive) to copy something (from somewhere -ból/-ből)

   Kiírtam a neveket a telefonkönyvből. ― I copied the names from the phone book.

2. (transitive) to write out (to write in full length or expanded form)
3. (transitive) to display, to print (on an electronic screen)
4. (transitive, of a physician) to write a sick note (to receive documentation from a physician that an employee is unfit for work)

Conjugation

conjugation of kiír

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiírok	kiírsz	kiír	kiírunk	kiírtok	kiírnak
		Def.	kiírom	kiírod	kiírja	kiírjuk	kiírjátok	kiírják
		2nd-p. o.	kiírlak	―
	Past	Indef.	kiírtam	kiírtál	kiírt	kiírtunk	kiírtatok	kiírtak
		Def.	kiírtam	kiírtad	kiírta	kiírtuk	kiírtátok	kiírták
		2nd-p. o.	kiírtalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kiírnék	kiírnál	kiírna	kiírnánk	kiírnátok	kiírnának
		Def.	kiírnám	kiírnád	kiírná	kiírnánk (or kiírnók)	kiírnátok	kiírnák
		2nd-p. o.	kiírnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kiírjak	kiírj or kiírjál	kiírjon	kiírjunk	kiírjatok	kiírjanak
		Def.	kiírjam	kiírd or kiírjad	kiírja	kiírjuk	kiírjátok	kiírják
		2nd-p. o.	kiírjalak	―
Infinitive	kiírni		kiírnom	kiírnod	kiírnia	kiírnunk	kiírnotok	kiírniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			kiírás	kiíró	kiírt	kiírandó	kiírva	kiírhat

Derived terms

• kiírás

 

Further reading

• kiír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN