kizáró
Hungarian
Etymology
kizár (“to exclude”) + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkizaːroː]
- Hyphenation: ki‧zá‧ró
- Rhymes: -roː
Participle
kizáró
- present participle of kizár
Adjective
kizáró (not comparable)
- exclusive (literally, excluding items or members that do not meet certain conditions)
- Antonyms: bennfoglaló (“inclusive”), megengedő (“permissive, concessive”)
Declension
| Inflection of kizáró | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kizáró | kizárók kizáróak |
| accusative | kizárót | kizárókat kizáróakat |
| dative | kizárónak | kizáróknak kizáróaknak |
| instrumental | kizáróval | kizárókkal kizáróakkal |
| causal-final | kizáróért | kizárókért kizáróakért |
| translative | kizáróvá | kizárókká kizáróakká |
| terminative | kizáróig | kizárókig kizáróakig |
| essive-formal | kizáróként | kizárókként kizáróakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kizáróban | kizárókban kizáróakban |
| superessive | kizárón | kizárókon kizáróakon |
| adessive | kizárónál | kizáróknál kizáróaknál |
| illative | kizáróba | kizárókba kizáróakba |
| sublative | kizáróra | kizárókra kizáróakra |
| allative | kizáróhoz | kizárókhoz kizáróakhoz |
| elative | kizáróból | kizárókból kizáróakból |
| delative | kizáróról | kizárókról kizáróakról |
| ablative | kizárótól | kizáróktól kizáróaktól |
| non-attributive possessive - singular | kizáróé | kizáróké kizáróaké |
| non-attributive possessive - plural | kizáróéi | kizárókéi kizáróakéi |
Derived terms
- kizárólag → kizárólagos → kizárólagosan
Expressions
- kizáró ok