kiváltó
Hungarian
Etymology
kivált (“to produce, generate, spark, trigger”) + -ó (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkivaːltoː]
- Hyphenation: ki‧vál‧tó
- Rhymes: -toː
Participle
kiváltó
- present participle of kivált
Declension
| Inflection of kiváltó | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kiváltó | kiváltók kiváltóak |
| accusative | kiváltót | kiváltókat kiváltóakat |
| dative | kiváltónak | kiváltóknak kiváltóaknak |
| instrumental | kiváltóval | kiváltókkal kiváltóakkal |
| causal-final | kiváltóért | kiváltókért kiváltóakért |
| translative | kiváltóvá | kiváltókká kiváltóakká |
| terminative | kiváltóig | kiváltókig kiváltóakig |
| essive-formal | kiváltóként | kiváltókként kiváltóakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kiváltóban | kiváltókban kiváltóakban |
| superessive | kiváltón | kiváltókon kiváltóakon |
| adessive | kiváltónál | kiváltóknál kiváltóaknál |
| illative | kiváltóba | kiváltókba kiváltóakba |
| sublative | kiváltóra | kiváltókra kiváltóakra |
| allative | kiváltóhoz | kiváltókhoz kiváltóakhoz |
| elative | kiváltóból | kiváltókból kiváltóakból |
| delative | kiváltóról | kiváltókról kiváltóakról |
| ablative | kiváltótól | kiváltóktól kiváltóaktól |
| non-attributive possessive - singular | kiváltóé | kiváltóké kiváltóaké |
| non-attributive possessive - plural | kiváltóéi | kiváltókéi kiváltóakéi |