kivált
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkivaːlt]
- Hyphenation: ki‧vált
Etymology 1
ki- + vált
Verb
kivált
- (transitive) to take out of pawn
- (transitive) to trigger, spark, elicit, evoke a response, reaction, emotion
- (transitive) to ransom (to pay a price to set someone free from captivity or punishment.)
Conjugation
conjugation of kivált
| Infinitive | kiváltani | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Past participle | kiváltott | |||||||
| Present participle | kiváltó | |||||||
| Future participle | kiváltandó | |||||||
| Adverbial participle | kiváltva | |||||||
| Potential | kiválthat | |||||||
| 1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal | 1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
| Indicative mood | Present | Indefinite | kiváltok | kiváltasz | kivált | kiváltunk | kiváltotok | kiváltanak |
| Definite | kiváltom én téged/titeket kiváltalak | kiváltod | kiváltja | kiváltjuk | kiváltjátok | kiváltják | ||
| Past | Indefinite | kiváltottam | kiváltottál | kiváltott | kiváltottunk | kiváltottatok | kiváltottak | |
| Definite | kiváltottam én téged/titeket kiváltottalak | kiváltottad | kiváltotta | kiváltottuk | kiváltottátok | kiváltották | ||
| Conditional mood | Present | Indefinite | kiváltanék | kiváltanál | kiváltana | kiváltanánk | kiváltanátok | kiváltanának |
| Definite | kiváltanám én téged/titeket kiváltanálak | kiváltanád | kiváltaná | kiváltanánk | kiváltanátok | kiváltanák | ||
| Subjunctive mood | Present | Indefinite | kiváltsak | kiválts or kiváltsál | kiváltson | kiváltsunk | kiváltsatok | kiváltsanak |
| Definite | kiváltsam én téged/titeket kiváltsalak | kiváltsd or kiváltsad | kiváltsa | kiváltsuk | kiváltsátok | kiváltsák | ||
| Conjugated infinitive | kiváltanom | kiváltanod | kiváltania | kiváltanunk | kiváltanotok | kiváltaniuk | ||
Etymology 2
Shortened from kiváltképpen (“especially”).[1]
Adverb
kivált (not comparable)
- especially, in particular, above all,
Etymology 3
kiválik + -t
Verb
kivált
- third-person singular indicative past indefinite of kiválik
- past participle of kiválik
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN