kijelentés
Hungarian
Etymology
kijelent + -és
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkijɛlɛnteːʃ]
- Hyphenation: ki‧je‧len‧tés
Noun
kijelentés (plural kijelentések)
- declaration, statement, utterance
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kijelentés | kijelentések |
| accusative | kijelentést | kijelentéseket |
| dative | kijelentésnek | kijelentéseknek |
| instrumental | kijelentéssel | kijelentésekkel |
| causal-final | kijelentésért | kijelentésekért |
| translative | kijelentéssé | kijelentésekké |
| terminative | kijelentésig | kijelentésekig |
| essive-formal | kijelentésként | kijelentésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kijelentésben | kijelentésekben |
| superessive | kijelentésen | kijelentéseken |
| adessive | kijelentésnél | kijelentéseknél |
| illative | kijelentésbe | kijelentésekbe |
| sublative | kijelentésre | kijelentésekre |
| allative | kijelentéshez | kijelentésekhez |
| elative | kijelentésből | kijelentésekből |
| delative | kijelentésről | kijelentésekről |
| ablative | kijelentéstől | kijelentésektől |
| Possessive forms of kijelentés | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | kijelentésem | kijelentéseim |
| 2nd person sing. | kijelentésed | kijelentéseid |
| 3rd person sing. | kijelentése | kijelentései |
| 1st person plural | kijelentésünk | kijelentéseink |
| 2nd person plural | kijelentésetek | kijelentéseitek |
| 3rd person plural | kijelentésük | kijelentéseik |